Közeledik a Karácsony, a szeretet, a békesség, a meghittség és a fogyasztói kultúra legfőbb ünnepe. Ajándékozás előtt érdemes, hogy valóban ér-e annyit az adott termék, amennyit szánsz rá. Én legalábbis erre a következtetésre jutottam a közelgő ünnep és az elromló telefonom miatt, visszatérve ezzel a korábban már érintett luxuscikkek témaköréhez.
Attól jó, hogy drága
Korábban úgy definiáltam a luxuscikkeket, hogy olyasmik, amelyeket igazából csak presztízsből, külcsín miatt veszel meg, de meglennél nélkülük is. Ezek közül vannak olyan termékek, amelyeknek az a különleges tulajdonsága, hogy minél drágábbak, annál nagyobb rájuk a kereslet. Nagyon fontos, hogy csak és kizárólag az ár növekedése miatt nő a kereslet, semmi másért, ezek a Veblen-javak.
Thorstein Velben az 1800-as évek végén fogalmazta meg hivalkodó fogyasztás elméletét. A teória szerint a gazdagok hajlamosak szórni a pénzt kizárólag a pénzszórás érdekében. Ezzel is kimutatva, hogy ők különbek a többieknél hiszen teljesen haszontalan dolgokra is nyugodtan pazarolhatják vagyonukat. Ez a végső jelzés arról, hogy ők jobbak és többek az egyszerű pórnépnél.
Hogy látszunk gazdagnak
A gazdagok persze megtehetik, hogy költik a pénzüket, ezzel együtt azonban egy másik jelenség is elindult. A középosztály fogékony tagjai közül is sokan elkezdtek urizálni, felesleges dolgokra költeni azért, hogy magasabb társadalmi státuszt tudjanak jelezni a többi ember számára. Persze számukra ez esetenként egyéb igényeik javára ment. Az azóta eltelt időszakban ez a fajta hivalkodás, vagy szép magyar szóval páwáskodás, pedig még inkább elterjedt.
A fogyasztói társadalomban, sokszor amink van, a dolgok, amiket birtoklunk határoznak meg minket, legalábbis egyesek szemében. Vannak csoportok ahol egy noname telefon, vagy márkátlan cipő a kiközösítés alapja lehet, akkor is ha egyébként minőségben ugyanazt tudja, mint márkás párja. Ezért láthatunk olyat, hogy valaki új, hitelből vett iPhone-nal szaladgál, de cserébe hónap végén szárazkifli és parizer sem mindig került az asztalra.
Korábban kicsit más megközelítésből vizsgáltuk, hogy ki tehet róla, hogy nem tud az ember megtakarítani? Az Életszínvonal Inflátor lett a tettesünk. A hivalkodó fogyasztás teóriája megmutat egy motivációt miért hagyjuk, hogy ez a rejtélyes alak tönkretegye a pénzügyeinket. Gazdagabbnak akarunk látszani, mint vagyunk, hiszen ezáltal magasabb társadalmi státuszt vélünk magunkénak. Ez bizonyos szintig érthető is, de fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy azért akarunk valamit, mert jó, vagy csak és kizárólag azért, mert drága.
Sokezer dolláros luxuscikkek
Extrém esetben hajlandóak leszünk abszurd pénzeket kifizetni dolgokért, amikre valójában nincs szükségünk . Így például emberek képesek 4000 dollárt fizetni egy pulcsiért. A benne lévő anyag nem ér 4000 dollárt. A ráfordított munka nem ér 4000 dollárt. Még ha ezüstbe mártanák sem biztos, hogy érne 4000 dollárt. De azért, mert ritka ez a pulóver és a rányomott márkanév miatt egyesek kifizetik az árat, csak azért, hogy mutogathassák az egyszerű népnek, hogy ők ezt is megvehetik. És persze vannak akiknek ez a fajta hivalkodás imponál, lásd Instagram, TikTok és internet egyéb bugyraiból feltörő sztárok és instacelebek népszerűségét.
Visszakanyarodva a bevezetőhöz, a karácsonyi vásárlási láz előtt gondold végig, hogy azért kell az ajándék, mert hasznos, minőségi dolog, vagy azért, hogy a hivalkodjak vele mások előtt. A drága ruhák mellett a műszaki cikkekre, másmilyen luxuscikkekre, vagy csúcskategóriás okostelefonokra is áll ez a dolog. A messenger nyomkodásához, szelfik készítéséhez és macskás mémek nézegetéséhez nem kell 250 ezer forintos telefon. Az esetek többségében az csak arra jó, hogy menőzz vele a haveroknál, ha azok fogékonyak erre.
Ne kövessük el azt a hibát, hogy azt hisszük, hogy attól, hogy valami drága már jobb is. Lehet jó döntés a minőségileg jó termék, vagy a státusz vásárlás is, ha elég pénzed van. Ellenben ha fontosabb dolgokra nem jut pénzed, akkor butaság hivalkodásból szórni a nem létező pénzedet.
