Félre ne értsetek, nem lettem párkapcsolati tanácsadó. Inkább azt fogom megvizsgálni, hogy miért nem éri meg kitartani egy munkahely mellett. Tisztán matematikai oldalról nézve.
A hűség nem kifizetődő?
Azt mindenki sejti, hogy az, aki gyakrabban vált munkahelyet az többet keres. De mégis mekkora különbséget jelenthet ez hosszabb távon, mondjuk 10 éves időtávlatban?
Sajnos, magyar statisztikai adatokat nem találtam arra vonatkozóan, hogy mekkora az átlagos bérnövekedés cégeken belül, de amennyiben a pozíciódban és a feladatköreidben nem történik komolyabb változás, akkor éves szinten reálisan 4-6 százalékos növekedéssel számolhatsz. Találtam amerikai adatokat, amelyek a 3 százalékot hozták ki, így tegyük fel, hogy Magyarországon átlagosan 4 százalékot kap egy ilyen alkalmazott.
Eközben az infláció jelenleg 3,4 százalék körül van, ami által a te béred reál növekedése 0,6%. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a valóságban ez valószínűleg magasabb. Ott az életszínvonalad inflációja vagy, ha például albérletet fizetsz, akkor biztosra veheted, hogy a rád vonatkozó inflációs adat magasabb. Végül jó, ha egy extra kávéra elég az a béremelés.
Ha ugyanez a személy munkahelyet vált, akkor 15-30 százalék közötti fizetésemeléssel is számolhat. Természetesen vannak kirívó esetek, ahol 50+százalék is reális. Környezetemben már nem egy ilyen példával találkoztam. De legyünk konzervatívak és számoljunk 15 százalékkal.
Nézzünk meg két esetet. Tegyük fel, hogy 10 évet ledolgozol ugyanannál a cégnél. Ekkor megkapod az átlagos 4 százalék emelést évről évre. Ha feltesszük, hogy évi 5 milliós éves fizetéssel kezdesz, akkor 10. évre eljutsz 7,1 milliós fizetésig.
Ha azonban két évente munkahelyet váltasz és minden alkalommal sikerül a munkabéredet növelni 15 százalékkal, akkor a 10. évre 10,6 millió forint lesz az éves béred. Ez 50%-kal több, mint az első esetben, amikor nem váltasz munkahelyet.
A plusz 50 százalékos kérdés!
Miért jutalmazzák azt, aki munkahelyről munkahelyre ugrál, és miért büntetik azt, aki hűségesen ragaszkodik munkahelyéhez? A válasz körülbelül a recesszió idejére vezethető vissza. Nehéz gazdasági időkben a költségcsökkentésen van minden hangsúly, hiszen ilyenkor a vállalat életében a bevételek drasztikusan csökkenek. Így megtehetik azt, hogy kis mértékben emeljék a béreket, amely az infláció mértékét alig éri el. Válságos időkben ez egy teljesen racionális lépés a vállalatoktól, hiszen a cél a túlélés és ideiglenesen ez egy ésszerű megoldás. A hangsúly az ideiglenesen van. A vállalatok közben elfelejtették, hogy a gazdaság újra pörög. A bevétel oldal szépen el is kezdett nőni és folyamatosan jönnek a rekord nyereségek az év végi jelentések során. De ennek ellenére valamiért a költséghatékonyság megmaradt, mint egy rossz beidegződés. Éljen a nyereségmaximalizálás. Így olyankor is keveset emelnek a béreken, amikor indokolt lenne a nagyobb fizetésemelés.
A piacon csak úgy kapkodnak a jó munkaerőért. Vállalatok hajlandók komoly összegeket fizetni tapasztalt kollégákért. Paradox módon egy olyan piaci helyzetben, amikor rekord alacsony a munkanélküliség és rekord magas a nyitott pozíciók száma, akkor is csupán a kötelező minimumot hajlandók emelni a béreken a vállalatok.
Az eredmény pedig nagy fluktuáció és a kollégák elvándorlása. A hűség nem kifizetődő. Az új embereket pedig a piacról kell beszerezni piaci áron. És akkor még ott a betanítás közvetlen költsége is.
Miért nem vált mindenki munkahelyet akkor?
Matematikailag tudjuk mi a racionális döntés. De mivel emberek vagyunk, ezért ott az érzelmi oldal is.
Sokan úgy gondolják, hogy az állandó munkahely csere rosszul mutat az önéletrajzban és negatívan hathat a karrierjükre. És ebben akár lehet is igazság. Biztosan lesznek olyan munkáltatók, akik az állandó munkahelycserétől megijednek és inkább be sem hívnak interjúra. A kérdés, hogy ennek a kockázata valóban ér-e 10 év után 50%-kal kevesebb fizetést.
Illetve ott az egyik legnagyobb tényező. Félelem a komfortzónánkból való kilépéstől. Egy új munkahely felborítja az életünket. A hely, ahol napi minimum 8 órát töltünk el, hirtelen teljesen megváltozik. Új környezet, új emberek és más munkafolyamatok. Az újdonságtól való félelem sokakat megbénít, így ha még készen is állnának egy munkahely váltásra, akkor is csak halogatják a dolgot jobbnál jobb kifogásokkal.
Konklúzió
Sok tényező hat az aktuális keresetünkre, amelyre nincs hatásunk, mint a gazdaság vagy vezetői döntések. Azonban munkavállalóként kontrollálhatjuk azt, hogy mennyit keresünk. Csak merni kell kérni és alkudni.
Persze, minden eset egyedi, így lesznek olyanok, akiknek ez nem ilyen egyszerű. De mindenképp jó, ha tudjuk, hogy a lehetőség a mi kezünkben van és a mi felelősségünk az, hogy mit kezdünk ezzel. Mert a pénzügyi szabadsághoz vezető út egyik lépése, hogy növeljük bevételeinket!
Nektek mi a véleményetek? Megéri gyakran váltani? Írjátok meg kommentben ezzel kapcsolatos tapasztalataitokat.
