Az esküvő sok ember életében a NAGY nap, de vajon a nagy esküvő és vele járó nagy kiadások nagyon boldog házassághoz is vezetnek? Két amerikai kutatót érdekelt a válasz erre a kérdésre és az is, hogy a gyémánt-biznisz reklámjában szereplő „Egy gyémánt örökké tart” (tehát a házasság is addig fog) mottó mennyire állja meg a helyét. A választ 2014-ben publikált tanulmányukban tették közkinccsé.
Nem mind arany, ami fénylik
A tanulmány szerint az átlagos szertartás 2013-ban 29 959 USD volt, ez 2017-re egyébként 33 391 dollárra nőtt (12%). A növekmény oka (az infláció mellett), hogy szemfüles üzletemberek rájöttek, hogy az emberek szívesen költenek arra, hogy az ő esküvőjük igazán különleges, egyedi, hovatovább emlékezetes (!) legyen, ne csak valami hétköznapi, póri, földi dolog, mint valami vadállatoknál.
Erre épült rá egy teljes üzletág, amit mi sem mutat jobban mint, hogy a Bride magazin indulásakor (1959) 22 teendőt szedett össze és a kimagasló 2 hónapnyi időt elégnek tartotta az erre a fontos napra való felkészüléshez, ez a 90-es évekre egy 44-es listává és 1 évvé bővült (én itt, kishonunk egyik esküvőszervezői üzleténél, 35-öt számolok). Emellett, a nyugati országokban az ezredfordulóra az eljegyzési gyűrűk 80%-a tartalmazott gyémántot, ez a II. Világháború előtt csak 10% volt.
Mire elég az álomesküvő?
Ugyanakkor lehet, hogy a nagy készülődés valóban csodás lakodalmat okoz, amelyet senki sem felejt el, csak közben a házasság maga lesz kevésbé tartós. Kicsit olyan ez, mint sakkban levenni az ellenfél királynőjét, nagyon jó érzés, de ha közben mattot kapsz, akkor nézhetsz. Legalábbis a tanulmány eredményei arra engednek következtetni, hogy a több nem mindig jobb. Az eljegyzési gyűrűre költött pénz nem igazán befolyásolta a válás esélyét. Egyedül az látszik, hogyha egy férfi 2-4000 dollár között költött rá, akkor 1,3-szor nagyobb eséllyel vált el, mint ha 500-2000 dollár volt ez a költség. Ami szemet szúr még az embernek, hogy ha valaki nem tudta pontosan mennyit költött a gyűrűre, az igazán megnövelte náluk a válás esélyét (1,9-szer nagyobb, mint 500-2000 dollár közötti költésnél).
A legnagyobb eséllyel azok nem váltak el, akik 1 000 dollár alatt hozták ki az esküvőt. Hogy milyen ez az esküvő arról nem szól a fáma. Kinek-kinek ízlésére bízom, hogy egy déli redneck lakókocsiparkos moonshine partyt képzel-e el, vagy egy egyszerű ebédet családi körben. Viszont azok a válaszolók, akik megsaccolni sem tudták a költségeket szintén hasonlóan kis eséllyel váltak el. Azok akik 5-10 000 dollár között tapsoltak el a szertartásra kétszer nagyobb eséllyel, a 20 000 dollár felett költők pedig, 1,6-szor nagyobb eséllyel váltak el az 1000 dollár alatt költő pároknál.
Ásó, kapa, nagyharang?
Egyéb sajátosságok is növelték a válás kockázatát. Ppéldául a nagyobb kor- és képzettségbeli különbség és ha a kinézet sokat nyomott a latban valamelyik félnek a házasságkor. Viszont, van ami csökkenti a válás esélyét. Ilyen ha van közös gyerek, ha magas a háztartás bevétele, az istentiszteleten való gyakori részvétel, vagy a nászút megtartása. Emellett, az esküvőn résztvevők száma is csökkenti a válás esélyét. Már 11 főtől kezdve szignifikánsan kisebb a válások gyakorisága, de minél többen vesznek részt, annál kevésbé lesz valószínű a válás egészen 200+ főig. Mondjuk egyelőre csak 1 emberről hallottam, aki 1000 dollár alatt képes lehet megvendégelni többszáz főt (képen látható), szóval itt némi ellentmondás érzékelek a kutatásban.
A szerzők igyekeznek választ adni a látszólagos ellentmondásokra. Egyrészt, feltételezik, hogy akik keveset költenek a szertartásra valószínűleg régóta együtt vannak (így nincs igényük a nagy felhajtásra), emiatt a házasság után is kisebb eséllyel válnak el. Másrészt, az esküvő miatt felhalmozott adósság és az ez okozta stressz növeli a válás kockázatát. Azok, akik 1000 dollár alatt költöttek 82-93%-kal kevesebb eséllyel számoltak be esküvői adósságról. Valószínűleg, ha elhisszük a reklámok és magazinok által sugallt dolgokat és muszáj nyolc fehér paci által vontatott szánon érkeznünk a szertartásra és roston sült egzotikus amőbapástétomot felszolgálni a vacsorán, akkor nagyobb eséllyel verjük magunkat az álmunkért adósságba is.
A jó, a rossz és a csúf házasság titka
Az esküvő mindenkinek a saját, mélyen személyes döntése kell, hogy legyen és nem lehet csak tisztán pénzügyi oldalról szemlélni, akkor ugye akár szárazkifli-parizer is lehetne vacsorára felszolgálva, mert az olcsón megvan. Viszont, a cikk és tanulmány talán rámutat arra, hogy nem biztos, hogy engednünk kell minden hülyeségnek, ami ömlik ránk, nem attól lesz valami álomesküvő, hogy drága, hanem ha boldog és sokáig tartó a házasság utána.
Persze, az is lehet, hogy a tanulmány eredményei nem is vonatkoztathatók Magyarországra, mert teljesen más kulturális közegben élünk. Lehet, de én úgy látom, hogy nálunk is egyre inkább terjed a házasságbiznisz, terjed a fogyasztói kultúra, meg jelennek meg a luxusfeleségek is. Állítólag ma egy 80 fős esküvő 2,5-3 millió forint, gyakorlati tapasztalatom nincs, így hiszek a szakértőknek. Viszont, ez azt jelenti, hogy mai átlagkeresetből (nettó 273 300 Ft), kb. 5 hónap teljes fizetését kell elköltenünk egy átlagesküvőre (ugye 2 személlyel számolunk), ja, és akkor még nem ettünk ebben az 5 hónapban. Nem biztos, hogy a pénzünk legjobb helye egy nagy parti, pláne, ha adósságba is kell verni magunkat emiatt, ami aztán ahhoz vezet, hogy néhány év múlva elváljunk. Vagy de, ez a pénzünk legjobb helye és a legjobb döntés neked, mert az esküvő életed álma, csak legyél tisztában azzal, hogy ez mivel járhat.
