Megvan az érzés, amikor december 31-én pezsgővel a kezedben a visszaszámlálás utolsó pillanataiban visszagondolsz arra, hogy számodra mit adott az elmúlt egy év? Mennyivel lett jobb az életed? Mit tanultál? Volt-e értelme ennek az időszaknak? Pont ilyen érzésem támadt nemrégiben.
November 1-én volt egy éve, hogy elkezdtem szabadúszó vállalkozóként dolgozni. Ennek apropóján gondoltam írok egy cikket arról a 3 tanulságról, amire menet közben rájöttem – itt írtam arról, hogy akkor az induláskor milyen érzésekkel vágtam bele.
Pénzügyekről, ügyfélszerzésről, rendszerekről, szokásokról és magányról.
Ez nem egy szokványos cikk arról, hogy szabadúszónak lenni milyen szipiszupi, mert tonna számra gereblyézem a passzív bevételből termelt pénzhalmokat, miközben heti 4 órát dolgozom… (kössz a semmit Tim Ferris és a 4 órás munkaheted)
Bárki bármit is mond, a vállalkozói lét egy állandó küzdelem. Még akkor is, ha jól csinálod. Mint, amikor elhatározod, hogy elkezdesz pénzügyileg tudatosan élni. Nagy hévvel belevágsz, aztán kicsit lankad a motivációd, aminek hatására elbuksz, hogy aztán újra elkezdd. Ezzel nincs is baj. Hiszen új szokásokat kell felvenned, amelyek eleinte nehezek (mint pl írni kiadási naplót, elutalni fizetés 10%-át rögtön hó elején stb).
Vállalkozás elkezdése is ilyen kicsit. Kihívásokkal szembesülsz, amiből próbálod levonni a megfelelő tanulságokat és kialakítani azt a rendszert, ami a legjobban működik számodra. Mert tudod, hogy hosszútávon jól jársz vele – mint amikor 10 évre ETF-be fektetsz.
Mi az a 3 dolog, amivel szabadúszó vállalkozóként meg kellett küzdenem eddig? Nézzük…
Rendszerek juttatnak el a kitűzött célokhoz – avagy 9-5-ig dolgozni nem is akkora hülyeség
Másfél éve még ott ültem az irodában a hatalmas üvegfal mögött és csak bámultam a napsütötte rakpartot. Irigykedve néztem a kinti embereket, akik a nap közepén éppen ott sétáltatták a kutyájukat, kocogtak vagy csak ültek a padon és bámulták a Dunát. Eközben arra gondoltam, hogy sokszor milyen értelmetlen, hogy ott kell az irodában dolgoznom, miközben mások kinn élik a nagybetűs életet.
Miért kell itt ülnöm akkor is, ha nincs mit csinálnom? Miért ne csinálhatnám meg később? Van értelme 9-5-ig dolgozni?
Aztán szabadúszó vállalkozó lettem és már én voltam a rakparton kocogó, sétáló vagy padon olvasó személy. Nem maradtak el a délutáni szundik sem, sőt volt, hogy ebéd után becsúszott egy másfél óra Jóbarátok nézés is – mert tizenhatodjára is zseniális.
Beteljesült álom… Vagy mégsem?
Éreztem, hogy nagyon sok mentális energiám megy el arra, hogy a rendszertelen életemben elvégezzem a feladatokat. Rendszer nélkül minden egyes lépést át kellett gondolni és döntést hozni róla, ami intenzívebb időszakokban eléggé kiégetett.
Szerencsére egyik ilyen időszakban került a kezembe az Atomi szokások című könyv – ezért jó a könyvklub.
Ez a könyv nyitotta fel a szemem, hogy mennyire fontos, hogy legyen rendszer az életemben. A legtöbb siker könyv, amit olvastam a célokra fókuszál, ami valóban fontos, hiszen azokkal irányt szabunk.
DE (!) a rendszerek visznek előre.
„A célok az elérni kívánt eredményekről szólnak, a rendszerek pedig az ezekhez az eredményekhez vezető folyamatokról” – James Clear
Mint a pénzügyekben, amikor beállítottam az állandó utalást, hogy minden hónapban utalja el a fizetésem 10-20-30%-át. Vagy, amikor kiadási naplót vezettem, hogy lássam hol úszik el a pénzem. Ezek a rendszerek juttattak el oda, hogy pénzügyileg szabadabb lehessek.
És most a vállalkozásomban is kell egy ilyen rendszer, ami eljuttat a kitűzött céljaimhoz. Szokások, amelyekkel robot módjára gondolkodás nélkül végezhetem el a szükséges, de unalmas feladatokat.
Persze közben ott az emberi oldal is…
Vállalkozóként magányossá tud válni az élet
Induló vállalkozóként eleinte magányos az élet. Főleg, ha mindez egy Covid járvány közepén történik, amikor is hónapokra karanténba kényszerül az ember.
A Minneren láttam ezt a mémet, amely szerintem tökéletesen bemutatja az első hónapjaim.
Nem elég, hogy nem volt elegendő munka, ami elterelje a figyelmemet, de még kollégák sem voltak, akikhez egy-egy nehéz pillanatban odafordulhattam volna megosztani aktuális nyomorom.
Azt gondoltam, hogy milyen jó lesz majd folyamatosan otthonról fókuszáltan dolgozni. De hiába vagyok introvertáltabb típus. Rá kellett jönnöm, hogy Én is ember vagyok, aki vágyik a társas kapcsolatokra és a munkahelyi kávés pletykákra.
Persze ott van a család vagy a barátok, akiknek bármikor elmondhattam bármit, de ez mégsem ugyanaz, mint egy olyannal beszélni, akivel egy csónakban evezve éppen hasonló problémákkal küzdünk meg.
Míg munkavállalóként a kollégák és a közeg adott, addig vállalkozóként ezt is magamnak kellett kialakítani.
Az ügyfélszerzés k***ára nehéz
Az értékesítés, mint készség elengedhetetlen egy vállalkozónál. Beláttam, hogy ezen a téren vannak hiányosságaim. Ilyenkor mindig a könyveket hívom segítségül, hogy irányba állítsák fejlődésemet. Elkezdtem falni az üzleti marketing könyveket, illetve minden tartalmat (kurzusok, webinárok stb.), ami úgy tűnt, hogy segíthet a vevőszerzésben.
Volt itt minden. Hogyan hirdessünk Facebookon és Google-on. Hogyan kerüljek a Google keresések első helyére. Értékesítési tölcsér építése email marketinggel és csali anyagokkal. Minden egyes ilyen könyv elolvasása után úgy éreztem, hogy kezembe került a szent Grál.
Persze végül mindig kiderült, hogy a dolog jóval nehezebb, mint ahogy az le lett írva.
Be kellett látnom, hogy a módszerek nagyrésze ablakon kidobott pénz.
Ügyfeleket nem trükkökkel és semmitmondó fizetett hirdetésekkel fogok szerezni.
Akkor mi a tuti módszer?
Ajánlásokkal. – Tudom ez most úgy hangzik, mintha valami beszervezős MLM mágus lennék, pedig nem!
Minden közös munka egy kimondatlan bizalmon alapszik. Az ügyfél megbízik bennem, hogy a pénzéért minőségi munkát végzek és segítek elérni azt a célt, amiért az adott szolgáltatást megrendelte. Egy ilyen szintű bizalmat nehéz megelőlegezni ismeretlenül (főleg, ha több 100 ezres szolgáltatásról beszélünk). Persze hirdetésekkel is fel lehet építeni ilyen szintű bizalmat, de nem hiszem, hogy egy átlagos induló vállalkozás költségvetése meg tudna előlegezni egy ekkora halom pénzt.
Az ismerősök körében viszont már nem nulláról indul a bizalmi szint, így kerestem a lehetőségeket (keresem azóta is), hogy tudtukra adjam, hogy mivel foglalkozom. És így jöttek az első megrendelések.
Ezután arra fókuszáltam, hogy legyen egy szuper szolgáltatásom egy olyan folyamattal, amelytől minden ügyfelem dob egy szaltót örömében. – persze csak képletesen, legalábbis remélem…
Nincs annál jobb marketing, mint egy elégedett ügyfél ajánlása
Nehéz, de valahol mégis megéri
Valószínűleg mindenki illúziókkal vág bele egy ilyen kalandba és ezzel valószínűleg nincs is baj. Enélkül sokkal nehezebb lett volna elkezdeni.
A nehézségekkel együtt se döntenék máshogy, ha visszamehetnék az időben. Tudom, hogy ez csupán a tanulás folyamat része. Problémák mindig voltak és mindig lesznek. De jelenleg úgy érzem, hogy ezerszer inkább küzdők ezekkel a problémákkal, mint a korábbi multiban dolgozós problémáimmal.
Mi a végső tanulság? Számomra talán az, hogyha az életedben szeretnénk valamin javítani (mondjuk leadni 10 kilót, rendbe tenni a pénzügyeinket vagy elindítani egy vállalkozást), akkor magunknak kell tenni ezért. Semmit sem kapunk készen. Senki sem fogja jobban tudni helyettünk. Vágjunk bele, próbálkozzunk, bukjunk el és próbálkozzunk újra.
