Az elmúlt napokban bejárta a sajtót a jó hír, hogy a fiatalok egyre többet takarítanak meg (pl.: itt és itt). A kérdés, hogy mire elég 517 000 Ft?
Hogyan takarítanak meg a fiatalok?
A K&H Bank készített felmérést a 19-29 éves korosztály megtakarítási szokásairól. A sajtóanyag elég szűkszavú és a pontos kutatást nem mutatják be, tehát csak az ebben közölt adatokra hagyatkozhatunk. A felmérés szerint a megkérdezettek 53%-a rendelkezett megtakarítással. Igaz ,arról nem szól a módszertan, hogy mit tekint megtakarításnak. Például, ha múlt hónapban félretettem 10 ezer forintot, akkor az technikailag lehet megtakarítás, gyakorlatilag nem számolnék vele.
A rendszeres megtakarítók 29%-a hónap elején teszi félre a pénzét, ami szerintünk is egy jó módszer a megtakarítások növelésére. Viszont, ez azt jelenti, hogy 61% a jószerencsére bízza, hogy sikerül-e megtakarítania. Csak nagyobb összeg, vagy hónap végén megmaradó (ha van ilyen) pénzét teszi félre, vagy egyáltalán nem is takarít meg.
Mennyit és mire raknak félre a fiatalok?
Az átlagos megtakarított összeg 517 000 forint volt. Nagyon kíváncsi lennék ugyanakkor a medián értékre is, mert az többet elmondana az átlagos fiatalról. Ha 10 fiatal közül egy igazi Rich Kid of Budapest kapott a szülőktől 5 000 000 Ft-ot, ami csak áll a számláján („megtakarítás”) és van 9 akinek 0 Ft megtakarítása van, a vizsgált minta megtakarításának átlaga 500 000 Ft, de a mediánja 0 Ft lesz. Érezzük mi is, hogy ez utóbbi jobban leírja a csoport helyzetét.
A megtakarítási célok szerint a legtöbb fiatal lakásra, általános tartalékra, autóvásárlásra és utazásra gyűjt. A listáról hiányzik az öngondoskodás, pedig már ebben a korban érdemes lenne ilyen célból is elkezdeni megtakarítani. Bár az autót és az utazást jobb megtakarításból fedezni, mint hitelből, de ha ezekre költöd el a félretett pénzedet és nincs mellette egyéb vésztartalékod, akkor az anyagi biztonságodat kockáztatod. Pedig a pénzügyi függetlenség az a cél, ami szerintünk és a felmérésben résztvevők szerint is az egyik legfontosabb dolog, amire törekedhetünk az életben.
Meddig tart a tartalékod?
Kíváncsi voltam arra, hogy a fenti számok gyakorlatban mit takarnak, ezért egy tudományos igényességű számítást végeztem. Megnéztem, hogy ha elvesztenéd az állásod és nem lenne semmilyen egyéb bevételed, de cserében az albérletedet fizetned kellene, akkor hány hónapig tudnál megélni kizárólag kiflin és parizeren, nevezzük ezt parizer-indexnek.
Éhezni nem akarunk, így napi bevitelnek 1900 kCal számoltam. Ez férfiaknak kicsit kevés, nőknek kicsit sok átlagosan, de a komoly módszertan ezt a hibahatárt megengedi. A napi energiaszükséglethez 10 darab kiflit (darabja 19 Ft) és 30 dkg eFeF sajtos baromfi rudat (10 dkg 89 Ft) kell elfogyasztanod. Az albérleti díjakhoz a KSH kiadványát használtam. Emellett, még egy átlagos 30 000 forintos rezsivel is számoltam. Három megtakarítási szintet vettem figyelembe: a fent közölt 517 000 forintos átlagos megtakarított összeget, másrészt ennek felét (250 000 Ft) és dupláját (1 000 000 Ft).
A parizer-index
A diagramon a parizer-indexet láthatjuk, azaz, hogy az egyes megtakarítási szintek mellett, hány hónapig húzzuk a kiflin és párizsin. Kicsit csaltam, hiszen munkanélküli segéllyel nem számolok. A K&H által felmért 517 000 forintos megtakarítás kizárólag egy községben élve biztosítja az „egészséges” megélhetésünket 6 hónapra (ami az ideális vésztartalék nagyság). Ha Budapesten élve rendelkezel ekkora megtakarítással, az mindössze három hónapra lesz elegendő. Ha legalább 1 milliós nagyságrendű megtakarításod van, büszke lehetsz magadra. Ez az összeg már Budapesten is eltáplál 6 hónapig, megyeszékhelyen, városban és községben pedig még extrákat is vehetsz (esetleg vaj a kiflire, vagy egy fonnyadt paradicsomot mellé). Ellenben, ha maximum 250 000 forintos megtakarításod van, az már egy kistelepülésen sem élelmez 3 hónapig, máshol pedig még eddig sem tartanak ki a tartalékaid.
Kiflin és parizeren élve élet az élet?
Egész egyértelmű, hogy senki sem szeretne kiflin és parizeren élni. Ha nagyon őszinték vagyunk, az sem biztos, hogy a parizert emberi fogyasztásra alkalmasnak ítélhetjük. Az 517 000 forint megtakarítás még ezek mellett a szerény körülmények között is csak egy kistelepülésen tart ki értelmezhető ideig, már persze ha valaki 54 kiló parizert és 1800 darab kiflit akar megenni ez idő alatt (megfontolandó dolog, a Guinness Rekordok Könyvébe szerintem be lehet kerülni ilyen teljesítménnyel).
Az abszolút nem reprezentatív felmérésem szerint, amit a szemem nyitvatartásával végeztem, a 19-29 éves korosztály általában nem aszkéta életmódot folytat. Ha az 517 000 forintos megtakarítást ráadásul egy nyaralásra fordítjuk, akkor pont 0 napig leszünk biztonságban. Bár, most „dübörög” a gazdaság és vannak munkalehetőségek (főleg Budapesten), de sosem lehet tudni mikor jön egy válság, amikor hónapokig munka nélkül marad az ember. Ezért érdemes most elkezdeni megtakarítani,kialakítani a pénzügyi étrendet.Így a jövőben, ha nehéz helyzetbe kerülsz, vagy ha nyugdíjas leszel, akkor ne kelljen a szárazkifli-parizer szenzációs duójára fanyalodnod a megélhetéshez.
7 Responses
Hétmérföldes marhaság a K&H Bank „felmérés” !!!
Szerintem rossz megoldás hó elején félretenni, tüneti kezelése a pénzszórásnak. Ha egy lefektetett igényszint szerint fogyasztok, akkor nem kell aggódnom, hogy teljesülnek-e a megtakarítási céljaim, mert teljesülni fognak, csak épp nem feltétlenül minden hónapban mondjuk a fizetésem 40%-át teszem félre, hanem van hogy többet, van hogy kevesebbet a nem havonta jelentkező kiadások miatt (lásd pl. elromlott mosógép). Ha valaki hó elején mindig félretesz egy fix összeget, az nagyon félrevezető, mert ha egy hirtelen kiadása jön hó végén, akkor a megtakarításaiból fog költeni rá, miközben egy nyugis hónapban abban a hitben élhet, hogy jól csinálta, így a hó végén ami még maradt, azt nyugodtan elszórhatja.
Ami a „parizer indexet” illeti, én sosem értettem, hogy hogyan nem ment tönkre a magyar családok fele, 2/3-a ezidáig, hiszen az átlagos munkanélküliségi idő bőven 10 hónap felett van, válságban még több, miközben a lakosság felének nincs, illetve nagy többségének jelentéktelen a megtakarítása, emellett sokan még hitelt is törlesztenek.
Szerintem nincs teljesen igazad. Azert jo ho elejen felretenni, mert ahogy mondtad vannak rosszabb honapok, de a ho elejen felretett osszeggel biztositod azt, hogy minden honapban egy MINIMUM osszeget felre tudj tenni. Ha pedig jo honapod van, a vegen jol esik az erzes, hogy igen, most jol csinaltam es peldaul szamomra ez nem egyenlo azzal, hogy a maradekot akkor elszorhatom.
A masik dolog pedig, hogy rosszabb honap peldaul az emlitett elromlott mosogep. Es igen, olyankor nyulok a megtakaritasaimhoz. De szerintem nem csak azt nevezzuk megtakaritasnak, amit hosszu evekig-evtizedekig tudok mellozni, hanem azt is amibol finanszirozni tudok egy nagyobb kiadast, anelkul, hogy a Parizer-index aldozatava valjak.
Utobbi gondolatoddal viszont egyetertek. Szerintem a csaladok tobbsege valahogy mindig atveszelte honaprol-honapra, valami csoda altal ezeket az idoszakokat.
Kezdomegtakarito lényegében leírta a gondolataim (ijesztő volt kicsit látni, hogy megjelent egy válasz, amit akár én is írhattam volna), de röviden azért én is hozzászólnék, több szem többet lát alapon.
Alapvetően egyetértek veled, ha mai tudással kezdeném el a megtakarítást, valószínűleg én is képes lennék ilyen fokú önfegyelemre és nem szórnám el hónap végéig minden pénzem. De nem így kezdtem! A korábbi borzasztó szokásaim mellett kellett a tüneti kezelés. Számomra ez egy egyszerű kis trükk volt, ami nagyon bevállt, ezen meg minek változtatni. Számomra, ha hónap elején elrakom és elfelejtem a pénzt, akkor nem kell a fegyelmemre hagyatkoznom, ez sokszor segített.
Viszont, nem zárja ki egymást a két dolog: én hónap elején félreteszek egy fix összeget, ha ezt megtakarítom már elégedett vagyok, a maradék pénzemet is igyekszem ésszel költeni és hónap végén, ami megmarad az megy is a megtakarításba. A fontos az, hogy megtalálja mindenki azt a módszert, ami neki működik és rendeszeresen takarítson me. Ha neked a hónap vége jól működik, akkor megkövetlek a cikkben írtak kapcsán, őszintén bevallom a gyakorlatban nem sok embert láttam, aki tényleg képes volt érdemben hónap végén félretenni, de olyat sokat, aki akart csak nem sikerült neki.
Én sem értem igazán, hogy élnek túl ezek a nehéz helyzetben lévő családok. Valószínűleg, a túlélési ösztön és a „muszáj nagy úr” kettőse kényszeríti őket ezekben a helyzetekben kreatív megoldások megtalálására . Az igazán szomorú az, hogy ezeknek a családoknak a nagy része nem él, csak túlél.
Ezt én évekig elemeztem és így jutottam el arra a következtetésre, hogy a modern társadalmak (itthon meg főleg az egykulcsosság, ingatlanadó hiánya és sok más miatt) úgy épülnek fel, hogy a két szélső réteg haszonélvező. Bár nem ez a szó jutna először eszedbe például egy csövesről vagy legalja emberről, akinek az alapvetőre sem futja*, de ha jobban mögé nézel a feltörekvők szívnak a legtöbbet, amíg át nem lendülnek a középosztály státuszon. Ugyanis nem azért nem futja, mert matematikailag ne tudnák kihozni (én 22800-ból is tudtam félretenni és NEM mamahotelben), hanem mert fontosabb nekik a cigi, pia, ha több pénzhez jutnak, akkor 30 ezres ruha, cipő (a düledező viskóba, ahol autógumival fűtenek), ha gyerek is van (és általában van), akkor meg aztán végtelenül lehet hivatkozni a feneketlen kútra. Ráadásul költségvetés hiányában mindent megvesznek, ami akciós, akkor is ha havi 10 kiló élelmiszer megy a kukába és a legtöbb túlsúlyos. Ezek nem egyik napról a másikra alakulnak ki és általában generációkon át „öröklődik” a szokás.
Itthon a 40 év szocializmus miatt speciális a helyzet, hiszen rengeteg ember lett mesterségesen felemelve egy szintre és arról a szintről süllyednek lefelé, ennek a több évtizedes eredményét látod. Egyfelől nagyon sokan élnek fel örökségeket, másfelől a tömeghatás (lásd még: nyugdíjas-lobbi, devizahitel, questor) is segít nekik, hiszen szavazatoktól függő politikus pártszíntől függetlenül nem fog ekkora csoportot maga ellen fordítani akkor sem, ha az ország jövőjét kell beáldozni.
A másik tényező, amit észrevettem, hogy minél felelősségteljesebb egy ember, annál kisebb az esélye, hogy lesz akár egy gyereke (leszármazott) is, végül hagy maga után valamennyi vagyont és lehet ám örökölni rég elfeledett testvér, nagynéni, másodunokatestvér után is. Tehát a tendencia az, hogy a felelősségteljesebb ember nem csak életében lesz nettó befizető (neked olyan könnyű, egyedül vagy, nekem itt a gyerek, neked van megtakarításod, sose költesz semmire, hol az a sok pénz, igazán kisegíthetnél), hanem halála után is (nem ismertétek, mert egy zsugori szemét volt, de most megkeresett a jegyző, hogy el kell menni a hagyatékira, mert mi vagyunk az egyetlen élő rokonai. Látjátok, ide vezet, mikor valaki zsugori, mindenki elhatárolódik tőle. Akkor szakítottam meg végleg vele a kapcsolatot, mikor a Lacika kicsi volt és kértem tőle pénzt gyógyszerre és volt pofája megkérdezni, hogy mi az a nagy szatyor, igen, vettem neki játékautót meg Nintendót hiszen az embernek a gyereke a legfontosabb, ezt ő nem érthette hiszen sose volt neki. Hát gyógyszerre már nem maradt… Ilyen szívtelen volt. És még volt pofája megjegyzést tenni, hogy én nem vagyok pénzügyileg eléggé izé…. mondjadmá’… tudatos.
És ezek teszik ki a társadalom 70-80%-át, ezzel akkora közösséget kitéve, hogy egymás között, belsőleg is cirkulálnak a baráti kölcsönök és szívességek (drogos ismerősöm ingyen lakik csak rezsiért és még azzal is csúszik rendszeresen, mert talált egy madarat, aki nem merte idegeneknek meghirdetni a kecót, de benne megbízik és ne álljon üresen), akkor van nem egy, akik egymás között autókat adnak kölcsön „tankold meg aszt viheted”…
Ezek összessége az, ami miatt nem látod tömegesen utcára kerülni ezeket az embereket.
Rengeteg pénz van a gazdaságban, csak nagyon rossz az eloszlás és a rendszer is a többséget (a tékozló tücsköket) támogatja ösztönzőkkel, a gazdasági rendszer pedig csak egy bizonyos vagyoni szint felett repít önfenntartó üzemmódba, ami százmilliós nagyságrend, hiszen nagyon szépen hangzik, hogy például 5 millióra is megkapod a 4.95%-ot, ami 5 év alatt havi leosztásban 20 625, de ez nagyon sovány. 100 milliónál viszont már 412 500, aminek ha csak a felét éled fel is egész jól elvagy (albérletben mondjuk nem, de ha nem kell dolgoznod, akkor lakhatsz vidéken vagy éppen tölthetsz hónapokat Vietnamban, Thaiföldön is) és még az inflációra is visszatoltál 2.5%-nyi biztonsági puffert.
És akkor arról nem beszéltem, hogy 100 milliónál már nem a szuperállampapír a legszuperebb befektetési forma, ellenben 5 millióval túl sokat nem lehet kezdeni.
A régi mondás tehát nem változott, miszerint az első milliót nehéz megszerezni, csak ez dollárban vagy euróban értendő összeg.
Az élet igazi kihívása pedig, hogy valaki, aki nem örökölt hajlandó legyen 30-40 évet, élete legszebb, legegészségesebb és legproduktívabb éveit beáldozni azért, hogy 50-60 évesen ott legyen önfenntartó üzemmódban, miközben elszaladt mellette az élet, az élmények, amik sosem jönnek vissza. És akkor vagy van gyereke, akivel szintén nem tudott eleget foglalkozni, ezért valószínűleg eltapsolja majd az örökséget, vagy nincs és államra/alapítványra hagyja és ennyi volt az élet.
A másik, amikor „carpe diem” egy életen át és amint pénzhez jutunk olyasmiket vásárolunk, amikről azt hisszük boldogságot hoznak, de nem az igazi… nyilván nem az, mert attól még milliókat kellene költeni a házra, hogy vettünk 0% THM-re havi 15 ezerért egy 4K TV-t. És aki ezt a szokást sajátítja el, annál a megtakarítás olyan lesz, mint mikor visszatartod a levegőt a víz alatt. Egyre hamarabb fojtogató érzés és el kell!!! költeni valamire, ami egyfajta drogként akkora endorfint ad a szervezetnek, amivel kihúzzuk a következő vásárlásig. A 200 000-re kapott évi max 10 000 Ft semmit sem jelent ahhoz képest, hogy ugyanennek a pénznek a NEM megtakarításával van szuper előfizetésed 0 THM-es okostelóval, 4K TV-vel. És aki ebbe a spirálba kerül az egy életen át semmit sem takarít meg és a gyerekeinek is ezt a szellemiséget adja át. És mind a politikusoknak, mind a gazdasági szereplőknek ez a kívánatos embertípus, hiszen a politikus függésben tudja tartani (akinek sok milliója van jól diverzifikálva országok között és piacképes tudása is az nemzethez/kontinenshez sem kötött, nemhogy faluhoz vagy kisközséghez és nem kenyerezhető le látszat-osztogatásokkal), a gazdasági szereplőknek pedig belőlük van pénzük, hiszen a 129 ezres bérminimumából is meg fogja venni a BigMacet és a Starbucksos kávét, ahogy a Nike cipőre is kispórolja.
És még az a maréknyi pénzügyileg tudatos ember is ambivalens, hiszen ha nem közeli személy, akkor nem akar konkurenciát kinevelni, hiszen minél több agyhalott van, aki eladósodik, annál inkább drágulnak a hitelek és annál inkább nőnek a megtakarítások, Ha meg mindenki megtakarítani akar, akkor az ellenkezője van, csökken a fogyasztás, alig kapsz valamit a lekötött betéteidre is és pár százalékért hozzád vágják a hiteleket (mint mostanság).
Szóval ez a tendencia mindig is így volt és míg világ a világ, így lesz.
Úgyhogy ezért nem lesz soha tömeges utcára kerülés, ahogy a devizahitelek után is egyetlen kilakoltatás is akkora hírverést produkált, hogy hetekig azzal volt tele a média, mert sem a politikai elit, sem a gazdasági szereplők nem érdekeltek basztatni a társadalom 80%-át. A gondolkodásmódjukat meg még a saját közeli rokonaidnak sem tudod megváltoztatni, hogyan tudnád idegeneknek? Pláne ha erőfeszítést és lemondást igényel és még türelmet is, hiszen nem azonnal térül meg (mint az azonnali fogyasztás) ráadásul az idő is az ő érvrendszerét erősíti, avagy „neki már mindegy, mert ha most lenne 20/30/40 éves (és ezt évekig, évtizedekig elmondja)” vagy „ha nem lenne gyereke, aki természetesen élete értelme, de akkor anyagilag könnyebb lenne” és így tovább…
A megtakarítás eloszlásának becsléséhez mankót jelenthet a Pareto elv. Esetünkre alkalmazva a megtakarítók 20%-a birtokolja a vagyon 80%-t és fordítva. Eszerint a felső 20% átlagosan mintegy 200.000,-Ft-t birtokol, mig a 80% 25.000,-Ft-t. Természetesen lehet tovább szegmentálni mindkét irányban, ha van értelme.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pareto-elv
Ez egy sokkal szofisztikáltabb módszer, mint a RKoB-es hasonlatom, köszönöm! A legjobb mégis az lenne, ha látnánk a nyers adatokat, amiket a felmérésben felhasználtak (hány ember, mi volt a megtakarítások megoszlása, stb.).