Nem az időzítés számít, hanem az idő! Kezdj el minél előbb befektetni, hogy az időt a Te oldaladra állítsd. Ha hamar kezdesz el befektetni, akkor nem lesz miért aggódnod. Hiszen a kamatos kamat ereje megteszi hatását attól függetlenül, hogy éppen a piaci csúcson kezdtél-e vásárolni.
Az első részvény vásárlás izgalmait leginkább az első kaszinózáshoz tudnám hasonlítani. Van egy kis pénzed, amit nélkülözni tudsz a mindennapi életedből. Kiválasztod a helyét, ahol megforgatnád és izgulva, mégis izgatottan megteszed a tétet. Lelki szemeid előtt már ott lebeg a mámorító nyereség. Az eredmény pedig befolyásolni fogja azt, hogy milyen lelkesedéssel fogsz újra megpróbálkozni a részvényekbe való befektetéssel.
A rossz beszállással és az így eredményezett veszteséggel hamar elmegy az ember kedve a befektetésektől. Mivel alapvetően szeretnénk rögtön nyerni, ezért elkezdjük a megfelelő beszállási lehetőséget keresni. Olyan ez, mint a kaszinóban, amikor figyeljük, hogy melyik szín volt már többször a rulett asztalon. Ugyanígy figyeljük az indexeket és olvassuk a híreket, hogy meglépjük első vásárlásunkat. Pedig a befektetésekben, amire koncentrálnod kéne az az idő. Kezdd minél előbb, hogy ne kelljen az időzítésre figyelned.
Miért nem kell időzítened, ha van elég időd!
A válságos cikk során említettem, hogy a történelemben volt olyan 30 éves periódus, amikor az S&P 500 (500 legnagyobb tőzsdén jegyzett amerikai vállalatok indexe ) nem ment feljebb, mint a korábbi csúcs. Aki pont ekkor tájt fektetett be, az nagyon nehéz 30 év elé nézett.
Mivel a tőzsde most érezhetően a csúcsokat veri az elmúlt években, ezért engem, mint egyre aktívabb befektető érdekel, hogy valóban megéri-e most beszállni a részvény piacba? Az motoszkált a fejemben, hogy mi van, ha megint jön egy lefele ívelő időszak? Lehet nem 30 évig fog tartani, de nem szeretném látni, ahogy a befektetésem csökken. Így inkább kivárok. De biztos ez a helyes döntés?
Játék a számokkal
Szeretem számokkal alátámasztani a döntéseimet, ezért megnézem, hogy mi történne, ha a legrosszabb újra megtörténne. Az elmúlt 100 év legkeményebb 30 éve az általam már korábban említett 1929 és 1959 közötti időszak volt. Ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy az S&P 500 újra elérje korábbi értékét. Mivel állandó megtakarítóként folyamatosan tervezek befektetni, ezért azt fogom megvizsgálni, hogy annak ellenére, hogy a csúcson kezdek el vásárolni, vajon hogyan fogok állni 10,20 és 30 év múlva, ha az eddig ismert legrosszabb megvalósul. Mivel az idő az én oldalamon áll, ezért példámban minden évben 1 milliót fektetek be az S&P 500-ba attól függetlenül mi történik a tőzsdéken. (Gyakorlott közgazdászok és tapasztalt befektetők kérlek ne kövezzetek meg, amiért nem számolok deviza kockázattal és inflációval. Az egyszerűség és a szemléletesség volt a fókuszban. Köszönöm 🙂 )
Vettem az 1929-1959-es időszak hozamait és ez alapján felszoroztam a befektetett tőkémet minden évben.

10 évvel később…

A helyzet nem túl rózsás. Lényegében 5 évre lenne szükségünk ahhoz, hogy egyáltalán a befektetett tőkénk mértékét elérjük. Ráadásul közben a 3. és 4. évben még a felét se éri a pénzünk annak, amit betettünk.
Mentálisan ez egy iszonyúan nehéz időszak lehet. Látod, ahogy a pénzed értéke csökken, ráadásul az ilyen időszakokban a médiában is csak negatív híreket hallani. Ember legyen a talpán, aki itt ki tud tartani és évről évre befektetni.
20 évvel később…

Húsz kemény év után már látni a fényt az alagút végén. A kamatos kamat kezdi megtenni hatását és a befektetésünk piaci értéke egyre jobban távolodik a befektetett tőke értékétől. Már ezen az időtávon is érződik az idő hatása, annak ellenére, hogy az index még mindig nem lépte át korábbi csúcsát.
30 évvel később…

A varázslat megtörtént. Az S&P 500 30 év alatt csupán arra a szintre tért vissza, ahol legelső befektetésünket eszközöltük. Ha akkor megfutamodunk a további befektetéstől, akkor pont ugyanannyi lenne a számlánkon, mint amennyit befektettünk. Az inflációnak köszönhetően pedig a valóságban még annyi sem lenne az értéke. Cserébe, ha kitartunk, akkor a befektetett pénzünk végül több, mint a tízszeresét éri.
Mi a tanulság?
Nem az időzítés számít, hanem az idő! Tekintve, hogy az idő az én oldalamon áll, nincs miért aggódni. Mivel hosszútávban gondolkodom, ezért az időzítéssel nem kell foglalkoznom.
Tisztában vagyok azzal, hogy egy élet során folyamatosan lesznek nagyobb kiadásiam, amelyek a megtakarításomat fogják csökkenteni. Esküvő, autó, ház, gyerek stb. Ezek mellett nehéz az embernek ilyen nagy időtávban gondolkodnia. Előny, hogy ha van egy ilyen része a megtakarításunknak, hiszen már kis összeggel is nagy eredményeket érhetünk el.
Ha egyértelmű a cél, akkor már csak a folyamatban kell bízni és aszerint cselekedni. Célom, hogy anyagilag szabadon éljem le az életemet. Az út pedig maga a befektetés attól függetlenül, hogy milyen idők járnak éppen. Bízzunk a folyamatban.
Számunkra ez jelenti a folyamatot:
Keress annyi pénzt, amennyit csak tudsz.Bevételeid növeld a karriered vagy egyéb munkákon keresztül.
Takaríts meg, minél többet. Tartsd kontroll alatt a költéseid és fizess először mindig magadnak. Hiába keresel sokat, ha nem teszel félre belőle.
Fektesd be a vagyonod. A megtakarításaidat okosan fektesd be, hogy a pénzed érted dolgozhasson.
4 Responses
Hol volt a varázslat?
Időközben egy 30 éves életerős emberből lett egy 60 éves életerős…
Nincs itt semmiféle varázslat.
Részvénybefektetések esetén nem igazán értem miért emlegetik a „kamatos-kamat” elméletet? Sokszor tűnődtem ezen….-lehet nem eleget?
…ezt az „apró” ellentmondást leszámítva el kell fogadnom a cikk mondanivalóját.
FEKTESS BE MINÉL ELŐBB ÉS KÖVETKEZETESEN TART KI MINÉL TOVÁBB!!!
Nem értek egyet a cikk tartalmával! Válságok alatt és közvetlenül azt követő 2-3 évben érdemes befektetni, de utána már nem!