Ezt a kérdést két irányból fogom megközelíteni. Az egyik egy száraz matematikai számítás, míg a másik inkább pszichológiai oldalról adja meg a választ.
Az egyszerű matek
Ezt a példát még a The Bogleheads – Guide to Investing könyvben olvastam, amit kicsit magyarosan átdolgozva most szeretném bemutatni nektek. Ha szeretnétek megismerkedni a megtakarítás, befektetés alapjaival, akkor nagyon tudom ajánlani a könyvet. Minden le van írva benne, amire szükséged lehet az életben pénzügyi tudatosság terén.
A történet két barátról szól Petiről és Béláról. Tételezzük fel, hogy Peti annyira tudatos, hogy már 25 évesen elkezd megtakarítani. Ráadásul azon szerencsések közé tartozik, aki félre tud rakni 500 000 forintot éves szinten. Peti annyira tudatos pénzügyileg, hogy nem csak félreteszi azt, hanem be is fekteti egy jól diverzifikált alacsony költségű portfolióba, ami éves szinten átlag 8%-ot hoz. 10 évig folyamatosan megtakarít, így 35 éves korára 5 millió forintot tett félre. Ekkor Peti úgy dönt, hogy nem tesz többet félre, csupán hagyja kamatozni az eddig összegyűjtött összeget az elkövetkezendő 30 évben egészen 65 éves koráig, amíg nyugdíjba nem vonul.
Eközben Béla szintén hasonlóan jó keresettel kezdte el karrierjét, de inkább elköltötte minden pénzét és csak 35 éves kora után kezdett el megtakarítani. Így neki 30 éve maradt, amely során minden évben félretett 500 000 forintot. A teljes megtakarított összege 15 000 000 forint lett. Tételezzük fel, hogy az ő portfoliója szintén évi 8%-ot hozott átlagban.
Kinek mennyi pénze lesz 65 éves korára? Peti befektetése 77 000 000 forintot ér, míg Béláé 60 000 000 forintot. Peti portfoliója 28%-kal teljesített jobban, mint Béláé úgy, hogy 10 000 000-val kevesebbet kellett félretennie.
A példát elsőre bugyutának éreztem túlzó egyszerűsége miatt. De pont emiatt nagy hatással volt rám. Az üzenet egyértelművé vált, kezdjek el megtakarítani minél előbb!
A pszichológiai megközelítés
Őszintén szólva, amikor pályakezdőként elkezdtem dolgozni, akkor számomra sem volt evidens, hogy félre kéne tennem. Hónapról hónapra éltem és csak akkor tettem félre, ha egy olyan nagyobb összegű dologra gyűjtöttem, amire nem tellett a havi fizetésből.
Bedőltem annak a több ezer reklámnak, filmnek és facebook posztnak, amely azt sulykolta belém, hogy a boldogság forrása a szép dolgok, finom ételek és egzotikus helyek. Kerestem a boldogságot a finom ételekben, az utazásokban és az éjszakai szórakozóhelyekben. Mondanom sem kell, egyik sem volt olcsó mulatság. Ennek ellenére azt éreztem, hogy megéri, hiszen a boldogság apró szikrája megjelent ezekben a pillanatokban. De ezek általában hamis, gyorsan múló pillanatok voltak csupán. Mint amikor befalom a hatalmas tábla Oreos Milka csokit, majd a cukor sokk mámorában realizálom, hogy ez hosszútávon nem is okoz nekem boldogságot. Ugyanígy pár nappal később már alig emlékeztem az ételekre vagy a helyekre ahol jártam.
És minden egyes élmény után újra meg akartam ismételni azt. De ha valamit többször csinálsz, akkor az onnantól nem lesz extra élmény, csupán egy átlagos valami, ami beépül a mindennapokba. Évi egyszer enni az egyik nagynevű étterem isteni somlóijából hatalmas élvezet. De, ha minden nap azt enném, akkor csupán egy unalmas átlagos desszerté válna. Cserébe a tárcámon sokat könnyítene.
Arra a következtetésre jutottam, hogy a reklámok és a Facebook hazudik. Hm, ki gondolta volna? De akkor mitől leszek igazán boldog?
Az időtől, amit azokkal töltök, akiket szeretek vagy olyan tevékenységgel, amit szeretek. Nem emlékszem a sok étterem ételkölteményeire, de emlékszem azokra, akikkel megoszthattam egy-egy boldog pillanatot. És innentől kezdve, hogy tudom nem a hely szépsége vagy menősége számít, hanem az emberek, akikkel megoszthatom azt, akkor tudom, hogy lehetek a világon bárhol, ha ők is velem vannak. A társaságuk az, ami boldoggá tesz, nem a környezet. Semmi sem tölt fel jobban, mint egy otthoni társas party a barátokkal vagy egy közösen elkészített vacsora a párommal. Ugyanez igaz a tevékenységekre, amelyekbe hajlandó voltam beletenni az időt. Egy lefutott félmaratonra, amelyre hónapokon át készültem.
Hogy jön ide a megtakarítás?
A megtakarítás által kapok lehetőséget arra, hogy időt vegyek. Olyan időt, amelyet azokra a tevékenységekre fordíthatok, amelyek valódi boldogságot hoznak az életembe.
Egy munkahelyet, ahol nem azért kell napi 12 órát dolgoznom, hogy ne rúgjanak ki és fedezni tudjam a hitelkártya tartozásaim, amiből a szép, de drága cuccaim vásároltam, hanem azért, mert a munkám olyan kihívásokat tartogat, ami által, mint egyén kitudok teljesedni.
Kapcsolatokat, amikor is értékes időt tudok eltölteni azok körében, akiket szeretek és tisztelek. Értékes időt a párommal, szüleimmel és barátaimmal. Időt arra, hogy amikor gyerekem lesz, akkor valóban részese legyek a életének, amely során felcseperedik és ne azt kelljen mondanom, hogy „hagyjál, Apunak most dolgoznia kell”.
Hobbikat, legyen az sport vagy valamilyen művészeti ág, amely fejleszti készségeimet és mentálisan feltölt.
A megtakarítás az, ami által kontrollt nyerhetek az életem felett. Számomra fontosabb a boldogság megélése, mint a boldogság látszatának fenntartása. Mert az utóbbi mindig sokba fog kerülni. Újabb kocsi, nagyobb ház, menőbb éttermek stb…
Záró gondolatok
Megtakarítani sose késő elkezdeni, de tény, hogy minél előbb kezded el, annál könnyebb lesz. Ahogy idősödünk úgy fognak nőni anyagi terheink is. Lakás, autó, gyerek stb. Azzal, hogy korán kezded el a folyamatot, ezt a terhet tudod csökkenteni és egy kiegyensúlyozottabb életet élhetsz, amely nem a hirtelen feltörő vágyak kielégítésében testesül meg. Ne felejtsük, hogy csupán a megtakarítás nem elegendő. Meg kell tanulni okosan befektetni azt a pénzt. Bill Gates bölcs szavaival zárva:
„Ha szegénynek születtél, az nem a te hibád. Ha szegényen halsz meg, az viszont csak a te hibád.„
3 Responses
Évi 8% hozam 65 éves korodig… 😀 szép álom.
Nem álom az,de nyugodtan számolj akkor 5%-kal,csak tegyél félre rendszeresen.
És mivel évi 3% inflációt konzervatív becsléssel nyugodtan számolhatsz, jó lesz az évi 2%-nak is. Vagy a példában szereplő 75 millió reálértéke sehol sem lesz a mostani 75 millióhoz.
És akkor még csak átlag inflációról beszélünk. 2012-ben 400 Ft-os órabérrel 240 órával kerestél 96 000-et és egy átlagos pesti garzon 6 millió körül volt az átlagos albérletár 40 ezer. Most keresel 1200-as órabérrel 288 000-et és egy átlagos pesti garzon 20 millió az átlagos albérletár pedig 130 ezer.
Ezt a triplázódást a fizetések éppen hozták, de ahhoz is ügyesen kellett váltogatni, béralku tárgyalást folytatni, mert van, aki még 2019-ben is havi 130 körül keres csak. De a megtakarítások úgy elinflálódtak, mint a szél.