Ha befektetésre adjuk a fejünket, előbb utóbb óhatatlanul belefutunk a befektetési alapokba. Lehet, hogy önszántunkból kezdünk érdeklődni utánuk, hiszen egy klasszikus befektetési termékről van szó, vagy egy ismerős tuti tippként ajánl egy menő alapot, netalántán megkörnyékez minket egy „pénzügyi tanácsadó”, vagy esetleg a bankunk szorgalmazza saját termékeit. Így vagy úgy, de érdemes foglalkozni a kérdéssel. Ha önállóan tudunk képet alkotni erről a termékről, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy megfelelő befektetési döntést hozunk, így pénzünk értünk és nem a pénzünkre utazókért fog dolgozni.
Az alapinformációk
A BAMOSZ (nem összekeverendő az argentin focidrukkerek Vamos! felkiáltásával) meghatározása szerint a befektetési alap: ”a befektetők közös tulajdonában lévő vagyontömeg, melyet az alapkezelő hoz létre és kezel. Olyan eszköz, amely azt teszi lehetővé, hogy az egyes befektetők megtakarításaikat egyszerű, biztonságos és költséghatékony módon, a kockázatok megosztásával fektethessék be az értékpapír – és ingatlanalapok esetében – az ingatlanpiacon.”
A befektetési alap azt ígéri, hogy több kisbefektető tőkéjét összpontosítja (így nem kell Ilus néninek a 10 ezer forintjával besétálnia a Wall Streetre), az így szerzett nagyobb vagyont pedig szakértői gárdája segítségével hatékonyabban tudja befektetni, mint az átlagember. Az elképzelés az, hogy az alapkezelőben dolgozók, mivel ez a szakmájuk, jobban meg tudják ítélni a befektetéseket, ezáltal jobb portfóliót tudnak összeállítani (vagy egyáltalán tudnak diverzifikálni, hiszen nem pár ezer forintot kezelnek), így magasabb hozamokat érnek el, mint mások.
A befektetési alapok szigorú szabályok mentén működnek (ha a következő randitokon be akartok vágódni egy jó témával, akkor ne keressetek tovább) és kötelesek minden releváns információt a potenciális befektető rendelkezésére bocsátani a tájékoztatóban. Sőt, ugyanezt meg kell tenniük too long, didn’t read (magyarul fogyasztható) formában is az ún. Kiemelt Befektetői Információk című dokumentumban (legalábbis Magyarországon), ami a legfontosabb információkat tartalmazza:
- felügyeleti hatóság megnevezése,
- befektetési célkitűzéseinek és befektetési politikájának rövid leírása,
- múltbeli teljesítményének bemutatása,
- elszámolható költségek és kapcsolódó díjak,
- kockázat- és nyereségprofil.
Ezeknek a birtokában kaphatsz egy átfogó képet arról, hogy az adott alap megfelel-e a te céljaidnak és kockázati étvágyadnak vagy sem, elolvasása ezért befektetés előtt erősen javallott. Ha már egy új tech kütyü beszerzése előtt végigolvassuk a fél internetet véleményeket és teszteket böngészve, a pénzünk esetén is érdemes legalább ilyen szorgalmat gyakorolni.
Befektetési alapok fajtái
Az alapokat több dimenzió mentén lehet csoportosítani, például földrajzi kitettség, befektetési eszközök, kockázat szerint. Emiatt egyes alapok gyökeresen különbözhetnek egymástól, így összehasonlításuk sokszor nehéz. Ugyanakkor pontosan ez a sokszínűség teszi lehetővé a befektetők számára, hogy megtalálják a céljaikhoz illő eszközt.
A grafikán látható öt fő kategóriába soroltam az alapokat: eszköz, kockázat, földrajzi kitettség, befektetés és egyéb dimenziók szerint. Az eszköz talán nem igényel nagyobb magyarázatot; az adott alap olyan értékpapírokat, termékeket vesz, amelyek egy adott kategóriába tartoznak, a vegyes alap kötvényt és részvényt is tartalmazhat, míg az ingatlanokba közvetlen vagy közvetett módon is befektethetnek. A kockázatot és a földrajzi kitettséget szintén nem kell hosszan kifejteni, annyi fontos, hogy a nagyobb kockázat a nagyobb hozam ígéretét hordozza magával.
Az abszolút hozamú alap arra törekszik, hogy a piaci helyzettől függetlenül pozitív megtérülést generáljon, szemben a hagyományos alapokkal, amelyek általában valamilyen indexekhez mérik a teljesítményüket (tehát ha az adott index -30%-ot hozott, akkor az alap -15%-os hozama kiváló teljesítmény). Viszont ezért cserébe az abszolút alapok kockázatosabb tevékenységeket végeznek, hogy garantálják az eredményeket. Tőkevédett alap esetén a befektetett tőke (vagy annak egy része) megtérítésre kerül a befektetőnek, tehát a lejárat végén a kezdetben befektetett tőkét (vagy egy részét) visszakapod mindenképp. A zárt végű alap csak meghatározott idő elteltével váltható vissza, ellenben a nyílt végű bármikor, esetenként a belépés is folyamatos, nem csak meghatározott ideig zajlik. Ha esetleg bővebben szeretnétek a különböző kategóriákról tájékozódni, akkor ajánlom ezt a leírást.
Záró gondolatok
A fentiek segítségével magatok is fel tudjátok mérni, hogy a befektetési alapok nektek való termékek-e. Tekintve, hogy változatos termékről beszélünk fontos, hogy ezeket az információkat megszerezzük ahhoz, hogy helyes befektetési döntést tudjunk hozni. Ebben a cikkben igyekeztem a lehető legobjektívebben bemutatni ezt a terméket. Ugyanakkor fontos az is, hogy ennél egy átfogóbb képet adjunk, mert az ördög a részletekben rejlik. A következő cikkben azt igyekszem körbejárni, hogy az itt festett rózsás kép a költséghatékonyan működő és szakértők által kezelt alapokról a valóságban mennyire is állja meg a helyét.
